Let me... 4. fejezet

Beteg

Noha reggel is jó idő volt már, délutánra, ha lehetett még jobb lett. Nagyon úgy tűnt, a nap utolsó erejét is összeszedve egy pár napig még jó időt akar nekünk sugározni így szeptember elején. Utolsó óra után gyomorgörccsel indultam el az udvar suli mögötti részére, hogy találkozzak Drake-el. Ő hanyagul a falnak dőlve várt. Eddig is jó pasinak tartottam, de ma bizonyosodtam meg róla száz százalékosan. Ahogy becsapódott mögöttem az ajtó, ő egyből odakapta a fejét, majd míg oda nem értem hozzá, meg nem szakította volna a szemkontaktust.
- Szia! – köszöntem neki mosolyogva.
- Neked is! – bólintott. – Na mizu? Miért akartál beszélni velem? – tudakolózott.
- Mert tudom, hogy kerülsz a csókunk óta és szeretném tudni, hogy miért! – mondtam, mire nem vár fordulatot vettek az események.
- Hogy miért? – kérdezte keserűen magától. – Nem akartam ott lenni péntek este abban a buliban, de a haverom elrángatott. Ott billegtél és majd meg vesztem érted! Odajöttél, kikezdtél velem, majd rávettél egy olyan dologra, amit rajtad kívül senki ki nem tudna kényszeríteni belőlem. Aztán ittunk és beszélgettünk és rájöttem, hogy te nem az a menő csaj vagy, amilyennek gondoltalak. Rájöttem, hogy beléd tudnék esni és alkohol hatása alatt tesz vagy mondd olyanokat az ember, amiket egyébként nem. Olyan hívogató volt az ajkad és én nem bírtam megállni! De már csütörtök délután meg volt beszélve Miával, hogy szombaton moziba megyünk. Le akartam mondani, de aztán Max eljött és megfenyegetett, hogy ha még egyszer veled flörtölök, átrendezi az arcom. Rájöttem, hogy folyamatosan ezt művelné, mert neked ez a pakkod és én nem akarom ezt, úgyhogy elmentem Miával és összejöttem vele. Ennyi. – mondta, mire nekem egyre csak könnyek gyűltek a szemembe.
- És ha azt mondom, hogy én nem ezt akarom? Ha én nem akarok Max barátnője lenni? – kérdeztem kicsit dühös, talán még sírós hangon is. – És ha én nem Max barátnője akarok lenni? – tettem hozzá halkan, majd kigördült egy könnycsepp a szememből.
- Akkor… - mondta, majd magához húzott kezemnél fogva és megcsókolt. Istenem az az édes csók! Mohón faltuk egymás ajkait, beletúrtunk egymás hajába, de a tetőpont akkor következett be, amikor felvett az ölébe és ráültetett a fal mellett lévő asztal szélére, majd vadul elkezdte simogatni toppom alá nyúlva a hátamat, hasamat, rá-rátévedt a keze a mellemre, majd lehiggadt és szétszakadtunk.
- Találkozzunk holnap! – mondta lihegve.
- Kísérj el New Yorkba! – kértem halkan.
- Mikor? – kérdezte.
- Holnap suli után indulok. A húgom állapota romlott és nem bírom a repülőt. Kell még valaki, akinek van jogsija és Max… nem lenne épp a legjobb útitárs. Stacy beteg, így gondoltam, megkérdezlek. Te tökéletes útitárs lennél! Nem beszélsz sokat, de h kérdeznek, el lehet beszélgetni veled… - indokoltam, majd még hozzátettem: - És lenne 3 napunk, amikor együtt lennénk…
- Rendben! De nem tudhatja meg senki, hogy veled megyek… - mondta.
- Találkozzunk akkor ugyan itt suli után! – mondtam neki.
- És a cuccom? – kérdezte.
- Hozd el este! – találtam ki.
- Oké. Akkor este elviszem. Most viszont nekem mennem kell… - mondta és nyomott egy csókot az ajkamra.
- Menj csak! – feleltem, majd elszámoltam 10-ig és elindultam én is be a suli épületbe, hogy azon átkelve a suli elé jussak, ahol a kocsim állt. Nem lepett meg, hogy Drake az ebédlőajtóban állt és pont akkor lépett ki Mia, mikor én elmentem az ebédlő előtt. Valahogy már nem zavart. Tudtam, hogy én kellek neki.